dr. Sajthy Gábor - Sajthy kontra Debreczeni


Nagy bajba kerültem saját magammal, mert tennem kéne valamit a nagy szavak és tekergőző frázisok között. Tennem kell valamit, mert, bár erkölcsiekben én vagyok a jobb, de az is én vagyok, aki eddig nem tett semmit, én vagyok a szekértáborba szorult értelmiségi, vagy a tábor körül tomahawkját lengtetve vágtató, uffogó. Az, aki szintén fenntartja magánk a jogot, hogy a Nemzet érdekében beleszólásra felhatalmazott értelmiségi lehessen.

Jó ez a szekértábor hasonlat, mert valóban van egy tisztességesen gondolkodó csoport, aki beszorult a magyar társadalom eme kényelmetlen csapdájába, körülvéve és veszélyeztetve egy szintén gondolkodó, de nem tisztessége csoport által. Felőlem legyen értelmiségi, bár a szó a maga klasszikus értelmében nemigen használható mindkét csoportra, talán már egyikre sem, de nem ezen van a lényeg. Az értelemre épített, okos, tisztességes gondolkozó ember, aki jóindulattal és építő szándékkal részt kíván venni, a társadalom életében a Nép, a Nemzet érdekeit képviselve, harcolva az igazságért, a jogokért, a mindennapi kenyérért és a lelkek békességéért.

Csak a mondat ritmusa kedvéért nem folytatom a felsorolást, de érzem, sőt tudom, hogy Jávor Béla cikkében (Az elveszett igazság, március 4.) ezekre és ezekhez hasonló értékek hosszú sorára utal, arra, hogy tenni kell valamit a Nemzet érdekében, nekünk intellektueleknek kell tennünk valamit, azoknak, akik a szó klasszikus értelmében, a TISZTESSÉG értelmében értelmiségiek. Lehet, hogy a Nemzet szó anakronisztikusan, patetikusnak cseng egy Debreczeni nívójú zsurnaliszta fülébe, de ez azért van így, mert Debreczeni fülébe beöntötték az utóbbi évek tisztességtelenségének viaszát, nehogy meghalljon valamit is abból a sajnos nagyon halk muzsikából, ami a kommunisták által – szerinte - 1945-48 között lerombolt polgári értékekből még megmaradt.

Azért írom, hogy szerinte, mert én szerintem még ma is intenzíven folyik ez a rombolás többek között az olyan „intellektuális“ cikkekkel, mint Debreczeni József, A "polgári" jobboldal "igazsága" c. irománya. Bátorkodtam az idézőjelet használni az intellektuális szóra, csak jogosabban, mit ahogyan Debreczeni használja a polgári és igazság szavakra.

Mert, ha az intellektuel, azaz értelmiségi a tisztességesen építő szándékra vonatkozik, akkor ez Debreczenire nem fogható rá. Mert nem elég gondolkodni tudni ahhoz, hogy értelmiségi legyen az ember. Tisztességesen kell gondolkodni tudni, úgy, mint Jávor Béla teszi, még akkor is, ha a Haza és Nemzet érdekében néha kénytelen egyes korábbi kijelentéseit felülbírálni. Mert az indíték az észjárás felülrendeltje és ilyen értelemben a jóindulatú, tisztességes indíték, a szó klasszikus jelentésében értelmiségi indulat igenis felül kell bírálja a csavaros észjáratú kalandor politikusok pekuniális és hatalmi törekvéseit, az ilyen értelemben értelmezett értelmiségi igenis le kéne tudja váltani a korrupt, a demokráciát eltorzító, hazug politikust és ez nem antidemokrata és nm is ostoba.

És a Debreczeni József sem ostoba, aki Jávor Bélát tartja annak, hanem annál is rosszabb, agyafúrtan, manipulatívan a szavak erején keresztül pontosan azt a szisztémát védi, amelyik, mint Öszöd óta tudjuk, a csontja velejéig romlott és antidemokratikus. És ezt átlagon felüli intelligenciájának aurájában nem ostobaságból, hanem jól megfontolt szándékkal teszi, hogy milyen babérokért, azt (PC) nem tudom (nem PC: dehogy nem).

Egy kisebb ostobaságot azért mégis elkövetett: bevallotta, hogy nem került be a Nemzeti Körbe. Az okot is leírta: nem volt odavaló. Érthető.

És az is érthető, hogy ezek után leostobázza azt, aki viszont tagja a Nemzeti Körnek. Annak a Nemzeti Körnek, amelyiknek tisztességéhez nem fér kétség.

Szándékosan és gyakran használtam a TISZTESSÉG szót, mert ebben látom a két cikk közötti különbséget, míg Jávor Béla írása ezt az érzést kelti bennem, addig Debreczni József válasza csöpög az agresszív rosszindulattól, végeredményben azt a rendszert védi, amely kifosztotta, Európa utolsó helyére utasította, 2006 októberében megalázta azt a NEMZETET, amelyiket Debreczeni – anakronizmusra hivatkozva - még csak látni sem akar.

Pedig a NEMZET, kedves Debreczeni úr, létezik. Bizony, létezik és minden féle mocskolódás ellenére, vagy talán éppen ennek következményeként tisztességében gyarapodik. És ennek a gyarapodásnak egyszer mégis csak az lesz a vége, hogy a klasszikus értelemben vett igazi értelmiségi le fogja tudni váltani a politikust és ez lesz a demokratikus.
2010