dr. Sajthy Gábor

Bizonyára sokkal helyesebb, ha sokaknak szánt gondolatainkat mentesítjük az emócióktól, hacsak nem vagyunk költők. Csakhogy a nép inkább költő, mint politikus, még, ha nem is ír verseket, lelkében égnek azok a kis „rőzse dalok”, melyek érzelmekből fakadnak, nem szavakba, rímekbe, hanem közérzetbe öntve. Hiszen a líra a közérzet verbalizálása, amit csak kevesen tudnak és csak nagyon kevesen jól, mint Vörösmarty, Arany János, Ady, vagy József Attila. De, mert ők ezt nagyon jól tudták, hálás nekik a Nemzet, ma itt nyugodhatnak hát hamvaik a Nemzet Sírkertjében a Fiumei úton.

Ady Endre utca. Lombos fák alatt szelíd őszi hangulatban kis rőzse dalocskák kéne égjenek az itt bandukoló lelkemben, de valahogy nem vagyok adys formában. Körforgalom, jobbra a Barsi utca, balra a Szemlőhegyi. Ennek az utcának rossz csengésű a neve, nem tehetek róla, nekem már csak ilyen Apró dolgok jutnak erről az eszembe.

Elmondhatnám én mindenkinek,
De nem mondom, mert nem figyelnek,

Mert mondanám én, de senki nem figyel oda. Mert nem szenzáció, mert nem döbbenti meg az embereket, és mert nem lehet vele politikai karriert csinálni.

Elmondanám, hogy igenis, szép feladat, hogy van egy munkacsoportunk, melynek nemes célja a kommunizmus bűneinek leleplezése. El is mondom és tapsolnak hozzá a tapsolók. Aztán elmondanám, hogy a kommunizmus bűnei nem csak valami virtuális térben bolyongó rossz szellemeket körülvevő aura, hanem rossz embereket jellemző büntetendő viselkedési mód. Ezt is elmondom, ehhez is tapsolnak a tapsolók, talán egy kicsit kevesebben és egy kicsit halkabban, de még zúgogat a taps.


Nagy bajba kerültem saját magammal, mert tennem kéne valamit a nagy szavak és tekergőző frázisok között. Tennem kell valamit, mert, bár erkölcsiekben én vagyok a jobb, de az is én vagyok, aki eddig nem tett semmit, én vagyok a szekértáborba szorult értelmiségi, vagy a tábor körül tomahawkját lengtetve vágtató, uffogó. Az, aki szintén fenntartja magánk a jogot, hogy a Nemzet érdekében beleszólásra felhatalmazott értelmiségi lehessen.

Napok óta rosszul érzem magamat, mert nem tudtam befejezni egy konstruktív gondolatmenetet, megkaptam a választ, mielőtt feltehettem volna a kérdést. Nagyon kedves baráti társaságban csevegtünk arról, amit ma minden magyar embert, hogy pontosabban fogalmazzak; minden itt élő állampolgárt foglalkoztat: mi lesz ebből a kívülről-belülről bőségesen övön alul csépelt, kiütés előtt rogyadozó magyar társadalomból.  Mindnyájan úgy éreztük, okosak és erősek vagyunk, most éppen rogyadozunk ugyan, de elég taktikánk, elég energiánk van, és két menet között kifújjuk annyira magunkat, hogy újult erővel, mindent beleadva, megfordítsuk a küzdelem menetét. Ez az utolsó menet 2011 Szilvesztere előtt, a Parlament még megszavaz néhány törvényt a harakiriből ébredező erőtlen oppozíció nem kis bosszúságára.

Támogatóink

Minden jog fenntartva - 2017 - Kommunizmus Bűnei Alapítvány - WEB B3D FX