dr. Rétvári Bence

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Hatvan évvel a történtek után talán már külföldön is közhelyesen hangzik, hogy milyen elképesztően fontos esemény volt az 1956-os forradalom és szabadságharc az európai történelem és a magyar demokrácia szempontjából.

Meg kell jegyeznem azonban, hogy a Kádár-rendszert követően, a rendszerváltás utáni két évtizedben nem sikerült méltó módon megünnepelni a magyar nemzet egyik legdicsőségesebb fejezetét. Az 50. jubileum szégyenteljes módon háttérbe szorult a szocialista-liberális kormány botrányai, az irányított rendőri erőszak, a szemkilövetések, a békés tüntetők megverése és a szélsőjobboldali csoportok randalírozásai mögé. 2016-ra azt a célt tűzte ki az Orbán-kormány, hogy bekötözve a 2006-ban keletkezett sebeket, a 60. évforduló olyan legyen, melyre büszke lehet a magyarság határon innen és túl.

A közigazgatási tárca parlamenti államtitkára szerint méltóképpen szükséges megemlékezni a kommunista diktatúra és önkény áldozatairól. Ezt Rétvári Bence mondta az MTI-nek, miután a kommunista diktatúra által elkövetett tömeges kitelepítések hatvanadik évfordulója alkalmából határozatot fogadott el az Országgyűlés. A kommunizmusban kitelepítettekre emlékezik határozatban a Ház.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy először megköszönjem a megtisztelő felkérést. Ez talán annak a munkának is szól, melyet a 2010-es kormányváltás óta eltelt három és fél esztendőben végeztünk kollegáimmal a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, vagy, ahogy mi hívjuk, a KIM falai között.

Néhány éve még voltak képviselők, akik kopogtak a körmükkel a padon, ha ÁVH-ról esett szó a parlamentben. Főleg, ha mentegetni igyekezték a „dicső” elődöket. Kiváltképp a liberálisok és a szocialisták soraiban okozott ez gondot,- sérelmezték is, hajaj, mondván, az apák bűne nem szállhat a fiakra.

Dr. Rétvári Bence nem az apákra- az áldozataikra, a kitelepítettekre emlékeztette a Tisztelt Házat. Az ifjú kereszténydemokrata politikus azt kérte számon: miért nincs emlékműve a sok-sok ezer Hortobágyra telepítettnek?

Pontosan hatvan éve végre megtörtént az, amiben hónapokon, éveken keresztül sok ezer család csak reménykedhetett. Akkor azt gondolták, hogy az 1953-as amnesztia reményt és szabadságot hoz a Magyar Szibéria meghurcoltatásait követően. Végül a hosszú elzártság után egy olyan társadalomba csöppentek, melynek mindennapjaiba félelem és terror férkőzött, és ezentúl a deportáltak életét a kirekesztés és a megkülönböztetés kísérte. A polgári osztály totális ellehetetlenítése Rákosi halálával sem fejeződött be. A tragédiák túlélői pedig még mindig közöttünk élnek.

Támogatóink

Minden jog fenntartva - 2017 - Kommunizmus Bűnei Alapítvány - WEB B3D FX