Bátonyi Gábor

 

„Kétségtelen, hogy az angolokhoz való viszonyunkban sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint akármelyik népi demokrácia, talán Lengyelországot leszámítva. Nemcsak politikai és gazdasági értékelésünkre vonatkozik ez, hanem azokra a széleskörű szimpátiákra is, melyeket határozott magatartásunk a legkülönbözőbb rétegekből kiváltott..."

Ez a magabiztos budapesti külügyi értékelés a brit-magyar viszonyról az olvasót a kommunizmus utolsó évtizedére emlékeztetheti, amikor is Margaret Thatcher budapesti látogatása után Magyarország 1984-től átmenetileg valamelyest a brit érdeklődés homlokterébe került. Néhány dokumentum tanúsága szerint, az „elasztikus szocializmus” végnapjaiban, a nyolcvanas évek második felében, a brit Külügyminisztérium a magyarokat talán egy rövid időre még a lengyeleknél is előbbre sorolta középeurópai külpolitikájában. Ám a fenti mondatot Bolgár Elek londoni követ 1950. május 31-én vetette papírra, éppen abban a történelmi pillanatban, amikor Magyarország angliai megítélése néhány éves fluktuáció után hirtelen a teljes mélypontra jutott. Történelmi távlatból a magyar diplomata kincstári optimizmusa meghökkentő. Bár a túlzott magyar elvárások és alaptalan remények gyakran jellemezték a két állam kapcsolatainak történetét, ebben a sajátos esetben a sikerpropaganda és a nemzetközi élet valósága között a múlt kutatója hasztalanul keres közvetlen összefüggést.

Támogatóink

Minden jog fenntartva - 2017 - Kommunizmus Bűnei Alapítvány - WEB B3D FX