dr. Tamáska Péter

Manapság sok ember fejében felötlik a kérdés, mozgásban tudja-e tartani a nyugati világ a gazdasági élet vérkeringését. Csak az idő tudja ezt megmondani, tehát az elkövetkezendő húsz-harminc év. Mindenesetre érdekes végigfutni azon a múlton, amely a 16. század óta ide juttatott minket. Kezdjük egy szó értelmezésével. A caput latinul fejet jelent, a kapitális pedig valami nagyot, hatalmasat. Mondjuk kapitális bikát, főnévként pedig kapitalistát. Tőke, azaz hatalom tulajdonost. Ráadásul a fej olasz változata, a kápó a börtönargóban felügyelettel megbízott rab, s lélekben meglepően hasonlít a kapitalistához.

Könnyű volt szavalni a KISZ-ben a kommunista ifjúságról, de tisztes életre nevelni azt a fiatalságot, amely annyi nyomort és erőszakot látott a negyvenes-ötvenes években, hiú ábránd volt. Az 1956-ot követő kádári bosszú során a statáriális bíróságok 37 fiatalkorút ítéltek el összesen 234 évre, elsősorban fegyverrejtegetésért. (1) Ez fejenként több mint hat év.   Volt köztük, akit 13 évesen elkövetett „bűntettéért” ítéltek el, s volt, aki felnőtt rabként csinálta végig azt az 1960 áprilisi, a politikai elítéltek váci börtönében kitört éhségsztrájkot, amely Földes László általános belügyminiszter-helyettes szerint 56 után a legnagyobb „ellenforradalmi cselekmény” volt.

Dolgozatom a kommunizmus magyarországi bűneiről szól. Pontosabban a szocialista kori magyar állam börtönvilágáról és a politikai foglyokról. Börtöntörténeti szempontból három szakaszt különböztetek meg: az 1945-56 közöttit, amely előbb burkoltan, majd nyíltan a szovjet típusú terrort testesítette meg, az 1956 és 1963 közöttit, amelyre az ávós restauráció, a bosszú és a megtorlás nyomta rá a bélyegét, s az 1963, a „nagy amnesztia” utánit, amikor szép lassan kiépült az a puha diktatúra, amelyben az államellenes elítéltek száma a rendszerváltás küszöbére ötszáz körüliről fél tucatra csökkent. (1) Ahogy Szerémi György, Szapolyai János káplánja a Mohács utáni idők emberét két fő bűnben – az emberirtásban és az árulásban – marasztalta el, mi sem tehetünk mást, mint hogy e két fő bűnt az 1945-öt követő kor hatalmasainak fejére olvassuk. „János király ott tartotta a fülét a kulcslyukon” Gosztonyi püspök halálra kínzatásakor – írja a derék káplán.

Támogatóink

Minden jog fenntartva - 2017 - Kommunizmus Bűnei Alapítvány - WEB B3D FX