Pontosan hatvan éve végre megtörtént az, amiben hónapokon, éveken keresztül sok ezer család csak reménykedhetett. Akkor azt gondolták, hogy az 1953-as amnesztia reményt és szabadságot hoz a Magyar Szibéria meghurcoltatásait követően. Végül a hosszú elzártság után egy olyan társadalomba csöppentek, melynek mindennapjaiba félelem és terror férkőzött, és ezentúl a deportáltak életét a kirekesztés és a megkülönböztetés kísérte. A polgári osztály totális ellehetetlenítése Rákosi halálával sem fejeződött be. A tragédiák túlélői pedig még mindig közöttünk élnek.
A meghurcolás fizikai és lelki sebei örök nyomot hagytak. Kényszerből lakhelyet elhagyni, a családi ingóságokat erőszakkal elvenni, a hortobágyi pusztán istállóban több tizedmagunkkal lakni, éjszakánként riadóra sorakozóban állni. Nos, aki ezt nem élte át, nem tudhatja milyen érzés. A főként keresztény, polgári osztály eltiprásában élen járó, emberségükből kivetkőzött őrzők feldolgozhatatlan kegyetlenséggel fojtották el a szabadulás reményének csíráját.
Megdöbbentőek a számok. Az 1953-as amnesztia rendeletig több mint 10 ezer embert deportáltak, és 15 ezer a rendszer vélt ellenfelét telepítették ki. Sztálin halála után azonban új szelek kezdtek fújni. Az év júliusában a Minisztertanács határozatot hozott az internálás megszüntetéséről, a kitelepítések, kitiltások feloldásáról, a táborok feloszlatásáról október 31-i határidővel. Ekkor kezdődött az osztályidegeneknek tituláltak kálváriájának második felvonása.
A kommunizmus bűnei jóvátehetetlenek, ezért fontos foglalkoznunk a tragédiával. A Nemzeti Együttműködés Kormányának egyik fő feladata a kommunizmus végleges lezárása, a felbecsülhetetlen sebek lelki és anyagi jóvátétele. Ezért módosítottuk a rendeleteket, hogy amit a szocialista kormányok elmulasztottak és befagyasztottak, mi azt most pótoljuk.
Foglalkoznunk kell a múlttal, foglalkoznunk kell a tragédiákkal. A hatvanadik évfordulóra elkészült kiadvány újabb példa a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének szorgalmas, múltfeltáró tevékenységére. Méltóan, a művészet különböző hangjain szólal meg. Minden olyan munka értéket képez, amelyben a múlt emberi sorsokon keresztül jelenik meg.
Rétvári Bence
államtitkár, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
országgyűlési képviselő