A szlovákiai választások után sok minden eszébe jut az embernek. A Magyar Koalíció Pártjának veresége kapcsán a magyar történelmi tudat hiányos volta s a Híd-Most újbóli bekerülésének láttán az, milyen mélyen él a felvidéki magyarokban a szlovákokkal való nem túl elvszerű megegyezés vágya. Pedig ha valaki a nemzetiségi-etnikai kérdést a maga teljes elkeseredettségében akarja tanulmányozni, annak ajánlom, menjen el Kassára. S menjen el a Lunyik IX-be, Közép-Európa legnagyobb cigány gettójába. Hivatalosan csak 5055 a romák száma, de a statisztikai adatok megbízhatatlanok. Kassa I. kerületének egy részét erdő borítja: ezt dzsungelnek hívják. A másik dzsungel a II. kerületben a Lunyik, amelynek lakói bármikor készek a társadalmi háború ösvényére lépni. (Rikítóan éles határvonal Nyugat és Kelet közt már Gömörben, Rimaszombaton vagy akár Rozsnyón is, ahol a belváros minden átmenet nélkül megy át a cigányvárosba. S ott Dél-Szlovákiában sok roma vallja magát magyarnak: erről tanúskodik a Rákóczi Szövetség magyar kisiskolásokat támogató programjában való egyre nagyobb arányú részvételük.) Lubomir Lipták történeti esszéit idézve, valóban „száz évnél hosszabb évszázad” volt a huszadik, amelynek édeskésen gyanútlan kezdetén a betelepülők nagy hullámát még nem a cigányok, hanem a galíciai zsidók adták. 191o-ben még csak 44211 lakósa volt Kassának, ebből 33350 volt a magyar s 6574 a szlovák. Ma a Kelet-Szlovákia metropolisának mondott városban 21o340 a számuk, a magyaroké 8940, s az 1910-ben még 3189 főt számláló német és a vallási megoszlást tekintve 6723 főnyi zsidóság statisztikailag megszűnt létezni. (A hihetetlenül szűkkeblű szlovák nyelvtörvény értelme egyébként latinra fordítva: cuius regio, eius natio. Akié a terület, azé a nemzetiség. Pedig Kassán már 16o6-ben meghirdették a vallásszabadságot, amely félre tolta azt a rút predesztinációt sugalló elvet, hogy akié a terület, azé a vallás is. Azaz a lelked.)
A mártír Eszterházy János kultusza is - aki Kassát képviselte egykor a prágai parlamentben s a szlovák-magyar testvériséget hirdette Pozsonyban - zavarja a szlovákokat. Amikor jól eldugott szobrát avatták, alig tudták az ünneplők egy szlovák szobrász performansz ötletét megakadályozni: vécépapírral akarta körültekerni a szobrot. Jövőre pediglen itt lesz Európa kulturális fővárosa. Vitatkozhatunk Márairól, de ő az egyetlen kassai, aki bevonult a világirodalomba. Regényeit olvasva az ugyancsak emigráns Cs. Szabó László jut eszünkbe, aki szerint középosztályunk csak „szívósabb halottait hagyta hátra” itt a Felvidéken. „Márai kassai regényében, a Féltékenyek-ben is – írja a Magyar Nézőben – csak ezektől a halottaktól a halottaktól szűköl a hódító.” Igazán szlovákká a város a Vasművel lett, a külön kassai szlovák szellemiséget kiizzadandó bölcsészkart későn, a nagy beruházásokkal szinte párhuzamosan alapították. (A híres kassai jogakadémiát magyar volta már 1921-ben bezárták.) A betelepülteket elnyelte a növekvő város, amely egynyelvűvé vált, mégsem lett a szó szoros értelmében olyan szellemi központ, mint nálunk Szeged, Pécs vagy Debrecen. De vitatkozhatunk másról, akár a tokaji borról is. A zamata nálunk maradt, csak a neve került át a szlovák borkereskedőkhöz. Engem ez magyarként, de EU-s polgárként is zavar. A kassai krónikákat forgatva kiderül, hogy a francia tokaji megelőzte ezt a szlovák változatot. Mégpedig évszázadokkal. A törökverő Schwendi ezredes - aki Kassán volt főkapitány - vitte 1630 körül innen a szőlővesszőket Elzászba, Kayserbergbe. S bár Elzászt is elérte egy „államfordulat”, a kayserbergi, a miénknél szárazabb tokaji úgy lett kedvelt francia vidéki bor, hogy sohasem okozott diplomáciai bonyodalmakat. Aztán bor mellett kereshetjük még a híres kassaiakat. Itt született Slachta Margit, aki képviselőként, szembe mert szállni Rákosival, a tréfás Bacsó Péter, Illés Béla, a szocialista realizmus komisszárja, a vértanú Salkaházi Sára, Márai öccse, a Valahol Európában-t rendező Radványi Géza s még egy sor híresség a 2o. századi magyar panoptikumból. (1945-ig a szlovák értelmiség fészke feljebb, Eperjesen volt.) A két háború közt erős volt a cseh kolonizáció, a hadtestparancsnokok is mind csehek voltak, s ekkor épült hivatalnokaiknak a „Kis Prága”. Egyszóval milyen volt a kassai múlt? Hová lett a németsége? S hová lett az első gyógyszertárak szép magyar neve, úgy, mint Magyar Korona vagy Isten Szeme? Jövőre egy baloldali, magyar szempontból nézve meglehetősen radikális baloldali kormányzás következik. A díszletek, hogy Márai városa Európa kulturális fővárosa legyen, adottak. S adott még valami, aminek gépezete az ünnepek múltán is üzemben lesz. Ez az asszimiláció.