Hosszú az út vasúton Pesttől Keszthelyig, s előveszem a Népszavát is. Ez legalább nem olyan opportunista lap, mint a Népszabadság, rögtön kiderül belőle, hogy mi magyarok nem vagyunk demokraták. Orbán nyegleségével több kárt okoz, mint a filmen az az álnok Borgia Lukrécia, de túlbuzog a Rogán is: üldözi a hajléktalanokat. Az új, progresszív szellemben megrendezett István, a király sem rossz üzenet: ebből az ezer évből épp ideje lenne kigyógyulni az Alföldi féle dráma pedagógia következetes alkalmazásával. Már csak azért is, mert mint Várkonyi Tibor írja „Csatáry (ür)ügyén”, a mi oldalunkon akad számos más háborús bűnös is, akiknek életművét ráadásul magyar értéknek tüntetjük fel. Ha István királlyal nem is, de Vass Alberttel példálózik, pedig - teszi hozzá - a grófot a román bíróságok el is ítélték. (Egyik mérnök barátom jut eszembe az Illuzió sörözőből: két felessel felér az a hatás, amit benne a Népszava olvasása kelt.) S mivel még csak Székesfehérvárt hagytuk el, átböngészem a leányomtól kapott német újságokat is.
A németeknek van elég bajuk. Jönnek a választások, s a zöldek bedobják, hogy a pedofilia tulajdonképpen tiszta erotika. De aki szembenéz a migráció veszélyeivel, könnyen megkaphatja tőlük a szexista, rasszista és fasiszta bélyeget. Pedig a Szövetségi Munkaügyi Hivatal adatai szerint 2011-ben147, 2012-ben 175 ezer magát munkavállalónak mondott migráns érkezett Romániából és Bulgáriából, s beilleszkedésük már egész sor nagyvárosban, Berlinben, Hannoverben, Münchenben, Mannheimben, Offenbachban és Frankfurtban okoz érezhető feszültséget. Fotók jelennek meg a lakhatatlanná vált házak udvarairól, amelyekben emeletesre gyűlt a szemét - Kassa, a Lunyik IX. képei jutnak az eszembe -, hírek jönnek az utcai prostítució és a hajnali botrányok növekedéséről, s a német iskolába adott gyermekekről, akik egy szót sem tudnak németül, ráadásul analfabéták. A munkaügyi hivatal vezetője, Frank-Jürgen Weise a Rheinische Postnak adott interjúban elmondja, hogy jövőre a román-bulgár térségből 100-180 ezer főt várnak. Az elmúlt évben hivatalosan mintegy 52 ezren tudtak munkát vállalni, ami azt jelenti, hogy a gyerekek utáni járandóságra is igényt nyújthtnak be. S mert a letelepedni vágyók közt sok a balkáni roma - akik a valóságban korántsem olyan kedvesek, mint Kusturica filmjein -, a Junge Freiheit augusztus 24-i kolumnájának azt a címet adta az eddigi kellemetlen tapasztalatok nyomán, hogy „A cigányok bevándorlása veszélyezteti a szociális békét.” Egész szociális ipar született a bevándorlóknak és menedékjogot élvezőknek szánt költségvetési pénzek elköltésére: az üzlet milliárdos méretűre nőtt. (Az előképet Brecht Koldusoperájában csodálhatjuk meg a koldusszakmát megszervező Peachum úr válalkozásában, aki sokat gondolkozott annak megoldásán, hogyan lehet hasznosítani az igazi nyomort.)
S nemcsak az EU-n belüli vándorlás, a menekültek is veszélyeztetik a szociális békét. A menekültügyi lobby hadat üzent a szociális államnak: Peachum koldusai és az afrikai nyomorgók között csak esztétikai különbségek vannak. Tárgyilagos értékelések szerint a harmadik világból főképp Olaszországon és Görögországon keresztül jövő harmadik világbeli tömeg legalább kétharmada nem az üldöztetés elől menekül, s a legnagyobb jóindulattal is csak egy százalékuk nevezhető politikai menekültnek. Norbert Borrmann Mért a jobb? című könyvében a menekültügyet erőszakosan felkaroló baloldaliakra (gondoljunk csak a bécsi Votivkirche elfoglalására vagy a müncheni látványos éhségsztrájkokra) azt mondja, este a korszellemmel bújnak a hitvesi ágyba, hogy reggel özvegyként ébredjenek. A jövőt ugyanis nem a menedékjogosultság kedvezményezettjei, hanem a haza, a család és a hagyományos értékek fontosságát valló német állampolgárok jelentik - mondja.
Sokat tanulhatunk a világ legliberálisabb országa értelmiségének vitáiból. Itt van mindjárt Thilo Sarrazin könyve, a „Németország felszámolja önmagát.” (Az egyébként baloldali politikus a könyve által keltett vihar miatt kénytelen volt lemondani a Bundesbank igazgatótanácsi tagságáról, „szociológiai megsemmisítése” azonban nem sikerült.) Tagadja, hogy a muszlim és a török problémát a többségi társadalom rasszizmusa okozta: a veszélyt az országra a török nagycsaládi modell (egy dolgozó, nyolc eltartott, a nők nem dolgoznak), a terjedő fundamentalizmus és a fiatal törökök bűnözése jelenti. (A börtönök beszélőjére jövő családtagok többsége török.) Európa „szemantikai gyarmatosítása” után - azaz hogy bizonyos dolgokról a PC, a politikai korrektség nevében nem illik beszélni - Németország elbutulása című tanulmányában az utcára tett bankár arról is ír, hogy az alulképzett muszlim munkaerő előtérbe kerülésével (és a németek gyermektelenségével) a németországi társadalom képtelen lesz ellátni a posztindusztriális társadalom funkcióit. Azaz a segélyre szoruló nyomorultak gyermekeinek köszönhetően elbutul. Walter Lagert Európa utolsó napjai című munkájában 2100-ra már muszlim családmodellen és a fundamentalizmuson alapuló új iszlám államokat vizionál Európában. Hol van már Karl Popper okos, „nyitott társadalma”?
A liberálisok álláspontja egyoldalú. A veszély szerintük a populizmusban és a demagógiában rejlik. Timur Vermes „Nézd, ki van itt” című szatírája magyarul is megjelent, s 2012-ben a német kiadás egymillió példányát adták el. Hitler fölébred Berlin-Mitte egyik külső részén, egy üres telken. Se háború, se náci párt, se Éva. Ezernyi a külföldi, a kancellár nő, a hadsereg zsoldosokból áll. Béke van, s minden lelket betölt a képernyő hatalma. A volt Führer karrierre vágyik, s úgy ítéli meg, hogy erre a leggyorsabb s legkiválóbb terep nem a politika, hanem a tévé – olvasom a fülszövegben. S miután képernyőre kerül, nézettsége egyre nő, „tetszik nekem” - klikkelnek a nézők. A tömeges társadalmi mozgások - amelyek sokáig csak nevesítetlen tények - a passzív, egyensúlyi helyzetben lévő rétegeket kimozdítják a helyükből, egész rétegek válnak rövid időn belül fölöslegessé. (Az új NSZK-ban például a klasszikus nagyipari munkásság, amelyet csak a pártja, az SPD élt túl.) A volt iparvidékek népességében végbemenő deklasszálódás nem egyéb, mint a civilizáció elleni csendes lázadás. S közben többek közt a német földről kivitt tőkének is köszönhetően - a Hamburgba árúval befutó konténerhajók fele kínai - egy olyan világbirodalom van kialakulóban, amilyet Dzsingisz kán óta nem látott a világ.