Eötvös Péter - Bevezető az 1. Szimpóziumhoz (2011. 11. 10.)

"Jobb, ha magunk csiholunk egy kis fényt, mint ha elátkozzuk a sötétséget" (Konfucius)

Nemrég megalakult Munkacsoportunk mottójaként Goethe utolsó szavait választanám, amikor is több fényt kívánt. Több fény lenne szükséges, hogy tájékozódni tudjunk a legújabb kori történelmünkben uralkodó mesterségesen fenntartott homályában. A 18. században Georg Christoph Lichtenberg göttingeni matematikus, fizikus és pedagógus kicsit bővebben fogalmazott. Szerinte „sokat beszélünk a felvilágosodásról és arról, hogy több fényt igényelünk hozzá. De nem segít a világ minden fénye, ha az embereknek nincsen szemük, vagy, ha van, akkor szándékosan becsukják a fény előtt.”

Feladatunknak tekintjük az elhallgatással, fél- és dezinformációval becsukott szemek felnyitását. Látnunk kell a közelmúlt kommunista és neoliberális posztkommunista kalandorpolitika társadalmi erkölcsre gyakorolt romboló hatását. Mindenkinek joga van ahhoz hogy megismerje azokat a ravasz, agresszív módszereket, amelyek segítségével a vesztes második világháború után a kommunisták, a megszálló szovjethatalom aktív közreműködésével, 1944-től kezdődően a semmiből néhány év alatt az abszolút hatalomhoz jutottak.  Ennek ismeretében tudjuk jelentőségének megfelelően mérlegelni az évtizedekig tartó proletárdiktatúra nemzetromboló borzalmait.

A felvilágosító tevékenységen túl fontos feladatnak tartanám, hogy a különböző végrehajtó hatalmak által gyakorolt, de elvileg egymáshoz nagyon hasonló ideológiák mentén elkövetett cselekmények áldozatait egyféle mércével mérjük. Az emberi szenvedés és halál szempontjából az erőszak áldozatainak közömbös, hogy nemzeti szocialista, vagy internacionálista szocialista volt a tettes. Csak és kizárólag az emberiesség elleni vétség a lényeg. Ez a, ma már Európa minden országában elfogadott törvény, mely szerint ezek a bűntettek nem évülhetnek el, lehet a zsinórmértéke az ítéleteknek. Ezt a törvényt már az Európai Unió is kihirdette, így tehát legyen vége az eddigi gyakorlatnak, mely szerint csak egyféle holokauszt volt a történelemben. Reményeim szerint ez a felfogás hamarosan tért fog nyerni a közgondolkozásban. Az ebben való megegyezés vezethet a nagyon kívánatos társadalmi megbékéléshez is.

Megnyugvásról, megbékélésről, ami a vágyott cél, álmodni csak a tények feltárása, és megismerése után lehet. Jelenleg ennek a folyamatnak még csak az elején vagyunk, eddig érdemben nem sok történt. Oka ennek az a szégyenletes történelemhamisítás, amely a mai napig nem került a helyére, ami a tények évtizedeken át való agyonhallgatását, a tanúk elnémítását, a dokumentumok titkosítását, sőt megsemmisítését eredményezte. Az első rést a titkok falán a közelmúlt történései ejtették az áldozatokra való visszaemlékezésekkel, az augusztus 25.-ikei emléknap kijelölésével, amit az említett uniós törvény mondott ki. Ezzel véget kell vetni a bűnök kettős mércével történő mérésének, amely egyre jobban borzolja a közvélemény idegeit, rontja a közhangulatot és a demokráciába vetett hitet.

Az új munkacsoport célja, mind több fiatalt bevonni ebbe a munkába, aminek nem csak tudományos, de nevelő jelentősége is van.

Hatalmas anyag feldolgozása vár azokra a lelkes fiatal doktoranduszokra, történészekre, szociológusokra, akik itt lehetőséget kapnak egy történelmi sötét kor átvilágítására.

A hazugságokon nevelkedett fiatalságnak is tudnia kell, hogy szüleiket, nagyszüleiket meghurcolták, megkínozták, megölték. Tudniuk kell, hogy ki és hogyan vitte romlásba a gazdaságot, a kultúrát, az erkölcsöt. Az utókor is legyen tisztában a terror fogalmi képződményeivel, tudhassák ők is mi az a „B”-listázás, mit jelent a koncepciós per, és mi volt a Katpol, az  ÁVO, az ÁVH jelentése. és a munkásőrség. (valamint és kik volt a munkásőrőrök. Hogy volt egy Vorosilov, akinek nagyobb hatalma volt Magyarországon, mint előtte bármelyik államfőnek a történelemben.) Látniuk és tudniuk kell(Hogy lássák és tudják), hogy ez az ideológiai

 

Nem utolsó sorban felelősségünk van abban, hogy a követő generációknak adathassék az emlékezés a kegyelet tisztessége, ami a történtek tudásán kell, hogy alapuljon.(Tartoztok nekik az emlékezés, a kegyelet tisztességével és rákfene még korántsem pusztult ki, ma is pusztít (álnév védelme alatt terjeszti) hamis propagandájával butít, sötétít, ellenségeskedésre, bosszúra uszít. (De azért is kell ez a) tartoztok magatoknak a Tudással. A nyitott szemekkel.)

A munkacsoport további fontos feladata, hogy közreműködjék a bűnök és bűnösök feltárásában, mert, (hogy a helyére tegye a bűnöket és bűnösöket. ) mert az igazságtétel hiányától szenved az ország(Magyarország) és a szenvedők keresik a felelősöket

Kinek lenne a feladata ebben a forradalmi időszakban, ha nem a KDNP-nek az, hogy a keresztény polgári erkölcsi normatívákat visszaállítsa a társadalomban az öt megillető helyre. De mit tud a mai fiatalság arról, milyen politikai nyomást gyakorolt Rákosi a KDNP elődpártjára, hogy attól a párt önmagát feloszlatta, Zsarolás, életveszélyes fenyegetés, Mindszenty-per volt a politikai nyomás lényege. A kereszténydemokrata szervezetek és mozgalom felszámolása, a szerzetesrendek Pálosok, Ferencesek betiltása, cserkészet felszámolása, politikai bűnök, melyekről tudni kell, melyeket látni kell. Nyitott szemmel, több fénnyel!