Bevezetés
Jelen írás kizárólag az Európai Unió joga, illetve az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata szemszögéből kíván reagálni az említett kormány előterjesztésére. Ettől függetlenül, ha a kollektív bűnösséggel kapcsolatban – az uniós jog fejlődésének jelenlegi állapotában[2] – nem is beszélhetünk jogsértésről, a dekrétumok európai értékekkel való összeegyeztethetetlensége vita tárgyát sem képezheti.
Ha egy tagállam a kollektív bűnösséget jogrendjében tartva, politikai döntéssel[3] az Unió tagja lett, vagy egyes uniós intézmények által elfogadott döntés értelmében úgy tűnt, hogy az adott tagállam jogrendje összességében összeegyeztethető az Unió jogrendjével, abból nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az adott tagállam összes rendelkezése összeegyeztethető az uniós joggal.
Az Európai Unió jogának autentikus értelmezése monopóliumával az Európai Unió Bírósága rendelkezik. Egy tagállam ugyanis – Unióhoz való csatlakozását követően is – alkothat olyan jogszabályokat,[4] illetve alkalmazhat olyan közigazgatási vagy bírói ítélkezési gyakorlatot, amelyek az uniós jog megsértéséhez vezethetnek.
Az Unió napjainkig is főként egy úgynevezett gazdasági közösségen alapszik. Ennek fenntartásához azonban szükség van jogának politikai kritériumoktól mentes, konzisztens alkalmazására. Így nem lehet olyan érveket elfogadni, miszerint az uniós jog alkalmazása kizárható lenne azért, mert az akár a második világháború után létrejött viszonyok megváltoztatásaként lenne értelmezhető.
Az európai nemzetek közötti béke fenntartásának legfőbb biztosítéka éppen az uniós gazdasági jog, az uniós polgárság, és az azzal kapcsolatos alapjogi követelmények minden tagállam vonatkozásában való egyenlő és konzisztens alkalmazása, akkor is, ha azzal szemben esetleges politikai érdekellentétek merülnek fel.
E rövid írással – kizárólag szakmai érvekkel – kívánom bizonyítani, hogy nem tekinthetőek megalapozottnak az olyan álláspontok, amelyek szerint a dekrétumokat olyan történelmi dokumentumoknak kell tekinteni, amelyek nem tartoznak sem az uniós jog ratione materiae, sem a ratione temporis alkalmazási körébe.
Bizonyításomban nem csak a dekrétumokat, hanem az azokkal összefüggő jogszabályokat és a (szlovák) bírósági gyakorlatot is vizsgálom.
Frowein–jelentés
A Szlovák Köztársaság álláspontja szerint a dekrétumokhoz hasonló jogszabályokat nem csak Szlovákia és a Cseh Köztársaság alkotott, hanem a „régi tagállamok”[5] is alkottak ahhoz hasonló rendelkezéseket. Ez az érv azonban az uniós jog szempontjából semmilyen relevanciával nem bír. A nemzetközi közjoggal ellentétben az uniós jog nem fogadja el a reciprocitás elvét, azaz egy tagállam semmi esetre sem igazolhatja uniós jogot sértő gyakorlatát azzal, hogy azt más tagállamok is megteszik.
A Szlovák Köztársaság álláspontjából is kitűnik,[6] hogy a Frowein–jelentés – részleteiben – lényegében a Cseh Köztársaság viszonyainak vizsgálatára szorítkozott. Mivel az Európai Unió Bíróságának gyakorlata alapján – amely az uniós jog autentikus értelmezésének monopóliumával rendelkezik – azt, hogy egy tagállami jogszabály[7] összhangban van-e az Unió jogával, lényegében az azzal kapcsolatos közigazgatási gyakorlat és bírói értelmezés alapján kell eldönteni, így a Szlovák Köztársaság álláspontja éppen arra enged következtetni, hogy a petíció lezárása anélkül történt meg, hogy valamennyi lényeges anyag rendelkezésre állt volna. Az is fontos körülmény, hogy az előző petíció lezárása óta az Európai Unió Bíróságának gyakorlata következtében jelentős jogfejlődés következett be az uniós jog ratione temporis[8] hatálya, valamint a tőke szabad mozgása[9] területén[10].
Uniós jog ratione temporis hatálya
A Bíróság állandó gyakorlatában megerősítette azt az elvet – többek között a Marie-Nathalie D. Hoop ügyben hozott ítéletben[11]–, amelynek értelmében egy tagállam csatlakozását megelőzően létrejött jogi aktusok jelenlegi következményeire is alkalmazni kell az uniós jogot.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke a Bizottság[12] nevében kifejtette, hogy „valamennyi új tagállamot köteleznek a szerződések és a Bíróság ítélkezési gyakorlata”.
Ebből adódóan azokat a jogszabályokat, amelyeket egy adott tagállamban, annak uniós csatlakozását megelőzően fogadtak el, és amelyek nem összeegyeztethetőek az uniós jog rendelkezéseivel, módosítani kell az uniós vívmányok tiszteletben tartása érdekében.
A Szlovák Köztársaság azt kívánja alátámasztani, hogy a dekrétumok mentesek az uniós jog időbeli hatálya alól[13], és ez egybecseng az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával. Ezt meg kell cáfolni. A Szlovák Köztársaság által idézett Yons[14] ügyben hozott ítéletben – is – a Bíróság megerősítette, hogy joghatósága csak egy tagállam Unióhoz való csatlakozását követő tényállásokra terjed ki. Azonban az általunk – későbbiekben részletesen kifejtett – uniós jogot sértő helyzetek tényállásai 2004. május 1. után következtek be.
A Szlovák Kormány által a továbbiakban hivatkozott Gennaro Curra ügyben hozott ítéletet[15], amelyben az érintett olasz államok kártérítést követeltek a német államtól a második világháború alatti deportálásuk következtében elszenvedett sérelmekért, nem tartotta az Európai Unió Bírósága sem ratione materiae, sem ratione temporis elfogadhatónak.
Álláspontunk szerint a Bíróság ezen ítéletben alkalmazott logikája és az alapesetek az általunk hivatkozott uniós jog sérelmétől teljesen különböznek. A dekrétumokkal kapcsolatban a Szlovák Köztársaság Unióhoz való csatlakozását követően sérelmezünk olyan törvényeket valamint közigazgatási és bírói gyakorlatban megtestesülő tényállásokat, amelyek sértik az uniós jogot, többek között a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseket. Tudomásunk szerint a gazdasági közösségként működő Unió nem tartalmaz rendelkezéseket a deportálásra vonatkozóan. Ezekből következik a Szlovák Köztársaság kormánya álláspontjának megalapozatlansága e tekintetben.
Tagállamok tulajdoni autonómiája és a tőke szabad mozgása
A Szlovák Köztársaság álláspontja szerint[16] az EUMSZ kizárja az Unió illetékességét a tulajdonlás rendszerének kérdésében és szerinte a bírósági gyakorlat is ezt erősíti meg. Ezen érvelés szakmai szempontból hibás alapokon nyugszik. Az Európai Unió Bíróságának állandó gyakorlata – többek között az Ospelt és a Konle ügyekben[17] hozott ítéletek – értelmében a tagállamok nem hivatkozhatnak az Alapító Szerződésekben biztosított tulajdoni autonómiára a gazdasági alapszabadságok be nem tartásának igazolására.
A tőke szabad mozgása az uniós jogrend egyik legfontosabb gazdasági alapszabadságát képezi. A Bíróság – többek között – Festersen[18]–ügyben hozott ítélete alapján a határokon átnyúló ingatlanforgalom tőkemozgást valósít meg. A határokon átnyúló örökségek érvényesítése a Bíróság Hans Eckelkamp[19] ügyben hozott ítélete alapján szintén tőkemozgást valósít meg.
A jogtudomány szerint[20] – is – az Alapító Szerződések logikája alapján az EUMSZ 345. cikkére való hivatkozással a tagállamok nem igazolhatják a gazdasági alapszabadságok megsértését.
Az Európai Unió Bírósága a tőke szabad mozgásának biztosítása érdekében esetenként tisztán belső helyzetek esetében is alkalmazza a tőke szabad mozgásának kritériumait. A Bíróság az ingatlanforgalommal kapcsolatos egyik legfontosabb szempontként az ingatlanforgalom biztonságát határozta meg.
Ha az Európai Unió Bizottsága úgy ítélte meg, hogy a dekrétumokat olyan csatlakozást megelőzően alkotott történelmi dokumentumként kell értelmezni, amelyeknek nincs uniós jogot sértő folytatólagos joghatásuk[21], minden bizonnyal nem álltak rendelkezésre[22] azon információk, amelyek értelmében a Szlovák Köztársaság Unióhoz való csatlakozását követően alkotott törvények, illetve tényállások ellentétben állnak az uniós alapszabadságokkal.
Abban egyet kell érteni a Szlovák Köztársaság álláspontjával[23], hogy a Bizottság 2012. december 12-ei válasza önmagában nem jelenti azt, hogy a tagállamoknak automatikusan módosítani kellene uniós csatlakozásukat megelőzően alkotott törvényeiket. A Bizottság válaszát úgy kell értelmezni, hogy egy tagállam nem hivatkozhat arra, hogy egy jogszabályt a csatlakozást megelőzően alkottak, ha ezen jogszabály alkalmazásával a csatlakozást követően uniós jogot sértő helyzetet teremt. A Bizottság válaszából az is következik, hogy minden tagállamnak meg kell felelnie az uniós jognak, függetlenül bármilyen politikai kritériumtól vagy a második világháború utáni rendezéssel kapcsolatos álláspontoktól.
Ha a csatlakozást követően a dekrétumokkal vagy a 2007-es határozattal összefüggésben léteznek olyan törvények, közigazgatási gyakorlat vagy legfelsőbb bírósági ítéletek, amelyek sérthetik – többek között – a gazdasági alapszabadságokat, a Bíróság[24] gyakorlata alapján a törvényhozónak olyan módosításokat kell eszközölnie, amelyek kizárnak minden uniós joggal ellentétes értelmezési lehetőségét.
A 2007-es határozat és az azzal kapcsolatos közigazgatási és bírói gyakorlat
A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 2007. szeptember 20-án határozatot fogadott el a második világháborút követő viszonyok rendezésével kapcsolatos dokumentumok érinthetetlenségéről.
A határozat – többek között – leszögezi, hogy e háború utáni határozatok nem eredményezhetnek diszkriminatív gyakorlatot és új jogviszonyok nem alapozhatóak rájuk, valamint a határozatok eredményeként létrejött viszonyok megváltoztathatatlanok, érinthetetlenek és megkérdőjelezhetetlenek.
Amennyiben azt feltételezzük, hogy e határozat konzisztens alkalmazása kiszűrhetné az uniós jogot sértő helyzeteket, az csak abban az esetben lenne az uniós jog értelmében is megalapozott[25], ha a közigazgatási gyakorlat és a szlovák bíróságok ítélkezési gyakorlata sem vezetne uniós jogot sértő helyzetekhez, valamint a Szlovák Köztársaság Unióhoz való csatlakozását követően sem lennének hatályban és alkalmaznának uniós jogot sértő jogszabályokat.
A Szlovák Köztársaság azon álláspontját, miszerint a 2007-es határozat politikai dokumentum[26]; uniós jogi szempontból aszerint kell megítélni, hogy arra hivatkozva a közigazgatási szervek és a bírói gyakorlat milyen értelmezést alakít ki.
Ezeken felül meg kell jegyezni, hogy amennyiben a Szlovák Köztársaság úgy véli, hogy a 2007-es határozat politikai dokumentum, nem hivatkozhat arra, hogy az megakadályoz bizonyos uniós jogot sértő helyzeteket, valamint jogilag is elítéli a kollektív bűnösség elvét.
Uniós jogot sértő jogszabályok, közigazgatási bírói gyakorlat
Rá kell mutatni néhány esetre, amely a csatlakozást követően az uniós jog ratione materiae és ratione personae alkalmazási körébe tartozik. Tudomásunk van olyan 2012-es Szlovák Legfelsőbb Bírósági ítéletről[27], amely lényegében a dekrétumok által kialakított tulajdoni rendet állította vissza, az ingatlan-nyilvántartásban minden kétséget kizáróan megjelölt tulajdonossal szemben. Az a személy, aki visszakapta az érintett tulajdont, nem szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban. Ez arra enged következtetni, hogy a dekrétumok máig folyamatos joghatással rendelkeznek, ugyanis az azokkal szerzett tulajdon – ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés nélkül is – „erősebb”, mint a dekrétumokon kívül szerzett tulajdon, valamint a legálisan bejegyzett tulajdonos.
Az ilyen helyzetek szintén felvetik a tőke szabad mozgásának korlátozása problémáját is, ugyanis a Bíróság gyakorlata alapján[28] az ilyen gyakorlat – akár tisztán belső helyzetek esetében is – eltántoríthatja a más tagállamok állampolgárságával rendelkezőket attól, hogy a kérdéses tagállamban ingatlant vásároljanak. Az ingatlanforgalom biztonsága az Európai Unió Bíróságának gyakorlata alapján is az egyik legfontosabb szempont.[29]
A Szlovák Köztársaság állandó képviselete kifejti, hogy a dekrétumok napjainkra már elavultak, nem bírnak tényleges tartalommal.[30] Ennek ellentmond az, hogy a jelenleg is hatályos szlovák törvény értelmében – kivételesen – a dekrétumokkal elvett mezőgazdasági földterületek kárpótlása csak szlovák állampolgársággal rendelkező személyek számára volt lehetséges a 2004.01.01 és 2004.12.31.-ig terjedő időszakban. A határidő túllépése jogvesztő hatályú. Ez jogsértő helyzetet teremt, mert a kérdéses rendelkezés alapján esetenként e törvény alapján a német és magyar személyektől a dekrétumokkal elvett ingatlanok kárpótlását is lehetett kérni.
Az Európai Unió Bizottsága is elismerte, hogy uniós jogot[31] – konkrétan a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezést – sért bármely olyan helyzet, melyben egy tagállam a csatlakozást követően az elvett ingatlanok kárpótlását csak saját állampolgárai számára teszi lehetővé. Így számos magyar személy, aki időközben Magyarországon él/telepedett le és csak magyar állampolgársággal rendelkezik, nem kaphatta vissza elvett mezőgazdasági ingatlanjait. Szintén uniós jogot sértő helyzetet teremthet, hogy az említett időszakban csak szlovák lakóhellyel rendelkező személyek nyújthatták be kárpótlási igényeiket. Álláspontunk szerint az uniós jog megsértésével létrejött helyzetek esetén a tagállamnak visszamenőleg kötelessége rendezni az uniós jog[32] alkalmazását.
Összegzés
A fentiek alapján kijelenthető, hogy az elnök dekrétumai semmi esetre sem tekinthetők olyan történelmi dokumentumoknak, amelyeknek nincs a Szlovák Köztársaság Unióhoz való csatlakozását követő uniós jogot sértő hatása. Az uniós jogot minden tagállamnak be kell tartania, tekintet nélkül bármilyen politikai megfontolásra.
A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 2007. szeptember 20-i határozata nem tekinthető tisztán politikai nyilatkozatnak, ugyanis a közigazgatási, és különösen a Szlovák Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata – uniós jogot sértve – fűz erősebb joghatást a dekrétumokkal szerzett tulajdonhoz, mint a dekrétumokon kívül, ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonhoz.
A petíció nyilvánvalóan uniós jogi szempontból tartalmilag elfogadható, mert az az Unió tevékenységi köréhez tartozó helyzeteket érint, mint például a gazdasági alapszabadságokat. Az Európai Unió Bizottsága is elismerte, hogy a csatlakozást megelőzően elkobzott vagyonok csatlakozást követő kárpótlása[33] a tőke szabad mozgásába tartozik, így tilos bárminemű diszkrimináció.
A petíció az uniós jog ratione temporis hatálya alá tartozik, mivel a Szlovák Köztársaság uniós csatlakozását követő törvényekre, közigazgatási és bírói gyakorlatára vonatkozik.
A Frowein–jelentés óta az uniós jogban az Európai Unió Bíróságának gyakorlata következtében jelentős jogfejlődés következett be, amely hatással van a petícióra. Az is egyértelműen kitűnik a fentiekből, hogy a Frowein–jelentés nem vizsgálta részletesen a Szlovák Köztársaság viszonyait, így nem kerülhetett sor az uniós jogot sértő törvények és a közigazgatási, bírói gyakorlat részletes vizsgálatára sem.
Álláspontunk szerint a fentiek komolyan megalapozzák az uniós jogot sértő törvények, közigazgatási gyakorlat és bírói értelmezés pontos feltárásának szükségességét. Ellenkező esetben – az általunk bemutatott – uniós jogi sérelmek Európai Bíróság előtti „igazolása” komoly presztízsveszteséget okoz az Európai Parlament részére.
Dr. Korom Ágoston PhD
Egyetemi Tanársegéd, NKE-KTK
[1] A Szlovák Köztársaság állandó képviselője nyújtotta be ezen információkat Brüsszelben, 2013. január 25-én, a 2012/0070. petícióval kapcsolatban az Európai Parlament Petíciós Bizottsága elnökének címezve. A fordítás alapját a 100.089/2013-BESZ/05 adta.
[2] Az elsődleges uniós jog ugyanis elsősorban gazdasági jellegű rendelkezéseket tartalmaz, azaz a negatív integrációs formára épülő jogrend a termelési tényezők mozgása akadályainak leépítésére irányul, majd az uniós polgársággal a gazdaságilag inaktív polgárok számára biztosít – főleg a szabad mozgást elősegítő, a saját és a fogadó tagállammal szemben érvényesíthető, nem abszolút – jogosultságokat.
[3] Az, hogy egy tagállamot felvesznek-e az Unióba – bizonyos jogi kritériumok betartása mellett – elsősorban politikai döntésként értelmezhető.
[4] Amelyek lehetnek az adott tagállam csatlakozását megelőzően alkotott jogszabályok, illetve a csatlakozást követően alkotott jogszabályok is.
[5] Szlovák Köztársaság Álláspontja, 9. pont
[6] 17. pont Ezt igazolja, hogy a Szlovák Kormány álláspontja szerint is elérhető anyagok a Cseh Köztársasággal voltak kapcsolatba hozhatók, valamint a Cseh Köztársaság a várakozások szerint hamarabb csatlakozott volna.
[7] Ebben az értelemben alapul vehetőek a dekrétumok a Szlovák Köztársaság Unióhoz való csatlakozását követő jogi aktusok, illetve a 2007-es határozat alapján kialakított közigazgatási gyakorlat, valamint bírói értelmezés, különös tekintettel a végső fokon eljáró bíróságra. Európai Unió Bírósága, C-129/00
[8] Európai Unió Bírósága, C-290/00
[9] Európai Unió Bírósága, C-11/07
[10] Ez válasz lehet a Szlovák Kormány által kifejtettekre (16. pont), miszerint a témában már nyújtottak be petíciót, amelyet az Európai Bizottság álláspontja alapján egyszer már lezártak. Mint már említettem, egy petíció lezárása nem bizonyítja minden kétséget kizáróan, hogy nem történtek uniós jogot sértő helyzetek, ugyanis az Európai Unió Bírósága rendelkezik az uniós jog autentikus értelmezésének monopóliumával, valamint a közigazgatási és bírói értelmezés vezethet uniós jogot sértő helyzetekhez is.
[11] Európai Unió Bírósága, C-224/98
[12] Írásbeli Választ Igénylő Kérdés: E-009825/2012
[13] Álláspontunk szerint ebben a helyzetben nem csak a dekrétumokat, hanem a 2007-es határozatot is figyelembe kell venni. Egyébként az a helyzet áll fenn, miszerint egy jogszabályt egy tagállam uniós csatlakozását követően alkot meg – hacsak nem derül ki a közigazgatási gyakorlat és a bírói értelmezés alapján is, hogy a jogszabályt nem alkalmazzák, valamint a nyelvtani értelmezés is kizárólag politikai nyilatkozat alapján értelmezhető – ab ovo kizárja az uniós jog időbeli hatálya miatti elfogadhatatlanságra való hivatkozást.
[14] Európai Unió Bírósága, C-302/04,
[15] Európai Unió Bírósága, C-466/11
[16] Szlovák Köztársaság Álláspontja, 15. pont
[17] Európai Unió Bírósága, C-452/01
[18] Európai Unió Bírósága, C-370/05
[19] Európai Unió Bírósága, C-11/07
[20] Louis Dubouis – Claude Blumann: Droit matériel de l´Union européenne, Montrestien, Paris, 2009, 5. kiadás, 442-445 p.p ,
[21] Szlovák Köztársaság Álláspontja, 39. pont
[22] Az Európai Unió Bizottságának uniós jogot sértő helyzetek felkutatására vonatkozó munkáját segítik az uniós polgárok panaszai, valamint az Európai Parlamenti képviselők írásbeli kérdései is.
[23]Szlovák Köztársaság Álláspontja, i.m.
[24] Európai Unió Bírósága, C-290/00
[25] Európai Unió Bírósága, i.m.
[26] Szlovák Köztársaság Álláspontja, 11. pont
[27] 5 Cdo 47/2011
[28] Európai Unió Bírósága, C-300/01
[29] Európai Unió Bírósága, C-300/01
[30] Szlovák Köztársaság Álláspontja, 8. pont
[31] Írásbeli választ igénylő kérdés: E-008448/2013
[32] Európai Unió Bírósága, 6/60
[33] Írásbeli Választ Igénylő Kérdés:E-008448/2013